A legrátermettebbek túlélése helyett az evolúció valójában a leglustábbak túléléséről szólhat. Kutatók ősi puhatestűek és csigák kövületeit tanulmányozták, és azt találták, hogy a magasabb anyagcserével rendelkező szervezetek nagyobb valószínűséggel haltak ki. Azok az állatok, amelyeknek kevesebb energiára volt szükségük a mindennapi életük működtetéséhez és a testi funkcióik fenntartásához, nagyobb valószínűséggel nyertek hosszú távon - mutatták ki az eredmények. Bár az anyagcsere nem az egyetlen tényező, amely meghatározza, hogy egy faj kihal-e, a kutatók szerint nagyon fontos összetevője a hosszú távú túlélésnek.

Ez az új felfedezés kiegészíti azt az egyre növekvő számú bizonyítékot, amely az alacsonyabb anyagcserét a hosszú élettartammal hozza összefüggésbe. (A meztelen vakondpatkányok például a leghosszabb életű rágcsálók, köszönhetően anyagcseréjük egy furcsaságának). Rozalyn Anderson majmokon végzett munkája szintén arra utal, hogy az anyagcsere az öregedési folyamat középpontjában áll. Szerinte minden az energiáról szól: az energiafelhasználásról, az energiatárolásról és arról, hogy milyen módon történik az energia kinyerése.

Kalória korlátozása majmoknál